A munkakeresőket lelövik, ugye?

Ember lányának az is olyan nap volt, mint a többi; felkel, felöltöz, munkahely körképet átnéz, önéletrajzokat kiküld az ismeretlenbe, agyatlan játékokkal időt lop. Ezen a fölöttébb tikkasztó nyári napon ember lányának buta telefonja –buta, mert ember lánya a telefon helyett is elég okos- megcsörren, a képernyőn egy ismeretlen szám villan fel. Nyilván téves, gondolja unottan, őt aztán biztos senki nem hívja. Ember lánya válaszol, nevét szépen hangsúlyozva bemondja, hátha mégis… A remény szikrája még él megtépázott szívének helyén; talán valakinek még ő is kell. És igen! Munkaerő kölcsönző!

Meg is örül nagyon a lányzó, munkát ajánlanak neki, egy teljes hétre. Micsoda nem mindennapi szerencse, már-már csoda! „Döbbenet! Hoppá!” és hangulatfokozó társaik szaladnak át az agyán. Hr-es kisasszony kissé félve említi, hogy másnap lenne egy állás, helyesebben motivációs interjú, ahol meg kéne jelenni. Ember lánya és kölcsönzős hölgy is értetlenkedik egy sort, na, dehát mégiscsak munkát ajánlottak, ha ez az ára, hát legyen. Ember lánya tehát helyesel, és hogyne menne; olyan motivált lesz, hogy még Boltot is lefutja százon, csak övé legyen a pozíció.

Ember lányából így lesz kis katona. Számítógép elé behuppan, céget gyorsan megkeres, fő adatokat bemagol majd elégedetten csettint; ez bizonyára csak formalitás, nincs itt mitől tartani. Mégis, jó kis katona módjára csini fehér felső ki a szekrényből, alá a vasalónak. Hosszú fekete nadrág követi. Lehet, hogy 40 fok van, de hadd lássa az a munkáltató, ember lánya olyan motivált még a grillezett csirke szerepét is vállalja.

Katonás időben másnap reggel kipattan. Nagy nap ez a mai, gondolja. Pár szitokszó ajkait elhagyja, ahogy lábát magassarkúba bepréseli –„Miért nem születtem én férfinek?”-  de a szépségért szenvedni kell, tartja a régi mondás; a munkáért meg pláne, tartja az új.

Kis katona félórával előbb megérkezik, késni nem illik, csak a munkáltatónak, tudja ezt már régen. Néha még fel-fellázad a lélek benne, de az élet nagy igazságtalanságait jól meg kell rágni, és lenyelni; ellentmondásnak helye nincs.

Még mindig azt gondolja, csak azért hívták be, hogy jól megnézzék, megvan-e minden foga, netán nem kopasz e, kellően figyel-e a higiéniára –bizony, dolgozott ő már ápolatlan emberrel, megérti ő a gyanakvást. Másik jelentkezővel jól elbeszélget az élet nagy dolgairól, ki hány órát dolgozott az elmúlt egy évben, és hasonló fiatalos témákkal szórakoztatják egymást. Kis katona kissé túlöltözöttnek érzi magát a farmeres és hippi jelentkezők között, de ő mindig veszi a fáradtságot. Egy cseppet tart a magában motyogó lánytól, de bízik benne, csak nem szociopata.

Negyedóra késéssel négy jelentkező –öten lettek volna, de egy elhullott az úton- besorol a tárgyalóba három ember vezetésével. Lelki terror gyorsan és nyomatékosan megkezd, ők figyelnek, ők tudják, ők kiszámolták, miből, mennyit, hol, mikor. Nem lehet itt lacafacázni, a nagy testvér mindig figyel.

Még aznap kellene kezdeni. Kis katona bólogat, az jó. Micsoda motiváció! Még korgó gyomráról is elfeledkezik. Egyik jelölt közli, ő lehet, hogy megkap egy másik állást, merthát azt ígérték visszahívják délután, így nem tud semmit ígérni. Kinyilatkoztatás megjegyezve, majd küldenek mást a kölcsönzőből.

Kis katona álla koppan, mikor közlik, csak két embert vesznek fel, a harmadikat pedig egy másik pozícióra. Egy embert elküldenek. Sebaj, aggodalomra nincs ok, kis katona szépen felöltözött, egyik jelölt kiesett, kénytelenek lesznek őt alkalmazni. Vagy nem. És persze, hogy nem. A neveket kimondják, az övé nincs a kiválasztottak között. Többet pillantásukkal sem illetik, mintha ott sem lenne. Kis katona illő módon elköszön, miközben dühödten kiront, nem mintha bárkit is érdekelne.

Kis katona visszavedlik ember lányába; tombol, üvöltözik a telefonban, a harag lila köde alá száll elméjére, és nem érti… csak nem érti, hát nem volt elég szép, okos paci ő ezen a lóvásáron? Még azt sem engedték, hogy bizonyítson! Hiszen még a fogait sem nézték meg!

Noé a szociopata, vagy Isten, de az most mindegy

Nem szeretnék Isten káromlásba átmenni, ezért a hivatalos forrásokra –értsd: Biblia- hivatkozva közelítem meg a filmet. Általában nem hiszek a kritikáknak, mivel a 90% szerint minden film büntetendően rossz. Azonban, sajnos ebben az esetben egyet kell értenem a fanyalgókkal.

Egy pár lényeges pont összefoglalónak: Már Noé idejében is éltek vegetáriánus lények a földön; egészen pontosan Noé és családja, na meg nyilván a növényevő állatok. Aztán, Noé a sok zöldségtől mentálisan labilissá vált, és egy döntött –Isteni sugallatra- hogy többet húst senki ne egyen, pusztuljon mindenki, saját családja is, csak az állatok ne. Ez persze felveti a kérdést, vajon mit gondolt a húsevő állatokról, azonban, sajnos erre nem kaptunk választ. Aztán jött a víz, amit meglepő módon nem sikerült elrontani; tényleg tehetség kellett volna hozzá, hogy még az özönvizet is elcsesszék. Noé végleg az Úr, családja által is rettegett szárnysegédjévé vált. Hál’ Istennek –tényleg neki, hiszen megkegyelmezett- Emma Wattson és az ő külön életet élő szemöldökének gyümölcsei benépesíthették a bolygót ismét rusnya kis húsevőkkel, azaz velünk. Na de ennyit nagy vonalakban, most jöjjön egy kicsit részletesebben, mi is volt itt a nagy baj.

Kezdjük is mindjárt az elején! Itt vannak az Őrzők, akik azon bukott, ámde rendkívüli jósággal megáldott angyalok, akiket Isten sárba tiport; szószerint. Teológiai ismereteim minden bizonnyal hagynak kívánni valót maguk után, ezért is lehetséges, hogy ezekről az áldott jó szívű angyalkákról nem hallottam. Csak viccelek, a bukott angyalok azért buktak meg, mert Isten ÉS az emberiség ellen fordultak; ennyi. De hagyjuk is most, hogy mennyi a valóság alapja a filmnek –végülis, egy vallási filmnél ugye sosem lehet tudni-, jöjjön inkább a megvalósítás. Mikor először megláttam a megkövesedett angyalokat, nem tudtam eldönteni, hogy ez most a Hobbit, vagy a Transformers koppintása. Külsőre mindenképpen a Hobbit mozgó hegyeire emlékeztetnek, mozgásuk pedig a robotokra hajaz. Hogy miért volt erre szükség, feltehetően senki sem tudja. Talán a megrögzött ’valami nagyot kell villantanunk’ elv alapján gondolták keverik a két film „nagyságait”. Mivel nem szeretném senki „szórakozását” elrontani, nem osztom meg, mi lesz a szelíd óriások sora.

Térjünk is rá címszereplőnkre, Noéra. Egy valamit feltétlenül le kell szögeznem, Russel Crowe ismét zseniális volt. Mondjon bárki bármit, a film nem rajta ment el. Akkor min? Hát a borzasztó forgatókönyvön, karaktereken, és úgy egyáltalán, mindenen rajta kívül. Noét szociopataként ábrázolni –ezzel együtt Istent is, hiszen mégiscsak ő bábjátékozik- kissé durva volt. Konkrétan egy terrorista ábrázolását láthattuk. Nem viccelek. Noé azokra a vallási fanatikusokra emlékesztetett, akik Isten akaratát hajtják végre. Természetesen nyilván kellett egy bizonyos szintű fanatizmus ahhoz, hogy az egész emberiséget hagyja kihalni, de ami sok az sok. Hogy a film készítői hol olvasták, hogy Noé úgy gondolta neki és családjának is el kell pusztulni, az rejtély. Még a gyerek Bibliában is benne van, hogy bizony ök azért lettek megmentve, mert jók voltak, és Isten őket választotta az újra kezdéshez. „Őket” alatt értsd, Noét és az ő egész családját. Az összes fiának volt felesége, és mindannyiuknak születtek gyermekeik; nem is kevés, a Bibliában oldalakon keresztül sorolják őket. Gondoljunk csak bele, ha nem lettek volna, ki népesítette volna be a Földet, ugye? Egy szó mint száz, aki szeretne többet megtudni az özönvízről, az ne ezzel a filmmel próbálkozzon! Javaslom a korábban már említett gyermek Bibliát, gyorstalpalónak az is jó, haladóknak persze jöhet az eredeti.

Egy röpke gondolat a végére: Emma Watson lehet, hogy irtó cuki, de színészkedni nem tud. Viszont a szemöldökei külön életet élnek, na, azokért érdemes megnézni a művet.

Visszatértem... mint Schwarzenegger!

Szóval közel négy év szünet után úgy döntöttem, újra kezdem a blogolást. Tudom én, a nem létező olvasóim rendkívüli módon hiányoltak. Az oldal egy cseppet át fog alakulni, lesz új design, könyves részleg, filmes, sorozatos és zenei részleg is. Ez egy kis időt fog igénybe venni, de jó munkához idő kell, és remélhetőleg megéri a várakozást.

Az első bejegyzés tárgya új függőségem lesz, amit az Arrow, vagyis a Zöld Íjász szállít. Később természetesen szóba kerül a Supernatural mély repülése is, és az őrült lojalitás, ami mégis arra ösztönöz, hogy folytassam a sorozatot.

Jelenleg ritka elfoglalt hölgyike vagyok; két történet bétázása, további két fanfiction írás (Arrow és Friday Night Lights) mellett a saját történetem papírra vetésén is ügyködöm. Napjaim tehát elég telítettek, de majd igyekszem rendszeresen írogatni; rendszeres alatt napi egy bejegyzést értek. Reméljük, hogy menni fog!

Vampire Academy 4 (Blood Promise)-Richelle Mead

Tartalom: Milyen messze megy Rose, hogy betartsa ígéretét? A strigák támadása az Akadémia ellen a leghalálosabb volt az iskola történetében, több tanuló, tanár és őrző életét követelte. Még rosszabb, a strigák néhány áldozatot magukkal is vittek... Köztük volt Dimitri is. Inkább meghalna, minthogy egy legyen közülük, és most Rosenak hátra kell hagynia legjobb barátját, Lissat - akinek életével esküdött, megvédi, bármi történjen is - hogy betartsa ígéretét, amit Dimitrinek tett. De mégis hogy lenne képes végezni az emberrel, akit mindennél jobban szeret?

A Shadow Kiss után a Blood Promise már kevésbé volt megrázó, mert nagyjából lehet sejteni, mi fog történni, bár el kell ismernem, a könyv rengeteg meglepetéssel szolgál. Meglepetés alatt az igazi állkoppanós dolgokat értem, amikor csak pislog az ember lánya, hogy "oh, ez hogy nem jutott eszembe".

Eleinte fura volt, ami Dimitri és Rose közt zajlott (még mindig az egy kicsit), de mikor ölre mentek egymással az lehengerlő volt. Volt egy rész, ahol Rose azt gondolta, addig harcolnak, míg mindketten belehalnak. Nem tudják elengedni egymást. Dimitri, bár nagyon megváltozott (lévén, hogy striga lett) még mindig csak Roset akarja, bár nem úgy, ahogy kéne. Ez volt az a rész, ami igazán megfogott, mikor Rose végre rájött, az, hogy Dimitri akarja őt, nem ugyanaz, minthogy szereti.

Mivel Rose Oroszországba megy, Dimitri családja is képbe kerül természetesen. Őket igazán megkedveltem, főként a nagyit, aki okozott pár kellemes pillanatot. Hozzáteszem, szerintem Victoria, Dimitri húga még elő fog kerülni. Nem tudom, miért, de valahogy ez az érzésem.

A könyv nagy részt Roseról szól és arról, hogyan küzd meg azzal, mi lett Dimitriből és nagyon jól van felépítve. Jobban belegondolva végig megy a gyász összes szakaszán, persze ezt sem unalmasan teszi, hanem igazi Rose Hathaway-módra.

A Blood Promise hozta az eddigi könyvek közül a legtöbb váratlan fordulatot és bár a Shadow Kisst érzelmi szempontból nem múlja felül, azért akad jó pár szívszorító jelenet ebben is.

Következő könyv: Vampire Academy 5-Spirit Bound 2010. május 18.

Vampire Academy 3 (Shadow Kiss)-Richelle Mead

Tartalom: Tavasz van, és Rose Hathaway egyre közelebb jár hozzá, hogy végezzen a Szt. Vladimirban. Mason halála óta Rose egyáltalán nem érzi jól magát. Szörnyű képek jelennek meg előtte a múltból, nem tud koncentrálni és borzalmas álmai vannak Lissaról. De Rosenak van egy még nagyobb titka: szerelmes Dimitribe és ez alkalommal nem csak fellángolásról van szó. Rose minden áron megvédi Lissát, de mi történik ha választania kell legjobb barátnője és szerelme között?

Erre igazán nem számítottam. Az első két kötet alapján a Vampire Academyt a jó, egyszer olvasandó könyvek közé soroltam, de amit Richelle Mead a Shadow Kiss-ben művelt, az egyszerűen lélegzet elállító. Még mindig könnyek gyűlnek a szemembe, ha rágondolok, annyira érzelem gazdag és felkavaró, mert bár érezzük, hogy a dolgok rosszra fognak fordulni, valahogy mégis reménykedünk az utolsó pillanatig.
Rose és Dimitri még mindig küzdenek az érzéseik ellen, bár ez egyre nehezebb, főként, hogy Rose még mindig folyton bajba kerül, Dimitri pedig mindig ott van, hogy kihúzza a gödörből. A kapcsolatuk ebben a kötetben növi ki magát és végre Rose részéről is érezhető, hogy ez nem valami kamaszos fellángolás, vagy lázadás, hanem szerelem.
Adrian bevitele az Akadémiára nagyon jó ötletnek bizonyult, rendkívül szórakoztató a viszonya Rose-zal. Miat azonban hiányoltam, sajnálom, hogy kevés szerepet szánt neki az írónő.
És akkor itt van még Lissa... Most derült ki, hogy mennyire igazam volt, mikor úgy gondoltam, hogy egy elkényeztetett liba és nincs tekintettel Rosera. Az, hogy nem vette észre, mi zajlik Rose és Dimitri közt, azt hiszem, mindent elárul róla, főként, hogy Adrian az első pillanattól látta, mi van köztük. Eddig sem kedveltem a karakterét, de ezután a könyv után egyenesen utálom. Szerencsére azonban úgy tűnik, végre Rose is észbe kap, hogy milyen is Lissa valójában. Számomra az olyan barát nem barát, aki épp akkor nincs mellettünk, mikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.
Őszinte leszek, szégyen ide, szégyen oda, konkrétan kisírtam a szemem olvasás közben, szóval határozottan állítom, hogy a Shadow Kiss a legjobb az első három könyvből. Érzelmek egész tömkelege zúdul ránk, mégsem csak erről szól, tovább folynak a harcok és végre a karakterek is teljesen kifejlődnek.

Vampire Academy 2 (Frostbite)-Richelle Mead

Tartalom: Rose szereti Dimitrit, aki lehet, hogy szereti Tashat, Mason pedig képes lenne meghalni is Rose-ért. A Szt. Vladimirben téliszünet van, de Rosenak semmi kedve az ünnepléshez. A strigák támadásai miatt az iskolát és a tanulókat még nagyobb védelem alá helyezik. A strigák egyre közelebb vannak, az Akadémia nem vállal kockázatot és az összes diákot elviszik sítáborba. Azonban a szikrázó hó, a nyugodt Idahoi kép, csak illúzió.

Ezt a könyvet már sokkal jobban szerettem, mint az első kötetet. Őszintén szólva, nem igazán értettem a féltékenység elmaradását Rose részéről, mikor Dimitri nyilvánvalóan igen közeli kapcsolatba került Tashaval. Persze idővel megérkezett, csak fura volt, hogy Rose, aki jó megfigyelő, nem vette észre azonnal az ordítozó jeleket. Rosenak benőni látszik a feje lágya, legalábbis Dimitrivel való kapcsolata ezt mutatja.

Más részről egyáltalán nem úgy tűnik, hogy nagy változás történt volna, mert már megint megteszi azt, amit az első könyvben Christiannal, azaz dühből ostobaságot követ el, ami már megint nagyon felhúzott.

Hál'Istennek Lissa most kevesebbet szerepelt, bár ez megerősít abban, hogy nem igazán Rose barátja, egyszerűen csak függ tőle és, ha szüksége van rá, előhúzza, máskor nem foglalkoztatja.

Adrian megjelenése kellemes színfolt volt, ő az igazi rossz fiú, akit hiányoltam a történetből. (Christiant még sem sorolhatjuk ebbe a kategóriába, hiába a sok szarkazmus.) Mia karakterének visszahozatala is jót tesz a történetnek, már az első könyvben is kedveltem (bár ott igazi b*tch volt).

Még több fordulat, akció és szerelem, nagyjából így lehetne leírni a Frostbite-ot és határozottan állíthatom, a történet egyre jobb lesz.

Vampire Academy-Richelle Mead

Tartalom: Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Vegyes érzéseim vannak a Vámpírakadémiával kapcsolatban. Egy részről tetszik, olvastatja magát, a történet sodor magával, azonban a karakterekkel nem vagyok kibékülve.
Rose igazi lázadó, aki mindig bajba kerül, amit imádnék, DE nagyon nem tetszik, ahogy szó szerint használja a barátait, mint Masont is, aki fülig szerelmes belé. Emellett irritál, mennyire gyerekes és önző (ami persze nem meglepő 17 évesen, de akkor is). Rose általában előbb cselekszik, minthogy gondolkozna, ami nem is lenne baj, csak néha zavaróan túllő a célon. Viszont imádom a humorát, hogy mindenre van egy-két "jó" szava és képes bármilyen szituációban előállni valami szarkasztikus szöveggel.
Nekem kicsit fura a kapocs közte és Lissa között, néha már túl soknak érzem. Ha már itt tartunk, Lissat nagyon nem szeretem. Számomra ő csak egy elkényeztetett, tehetetlen gazdag kislány, aki minden terhet a barátnőjére testál, és azt várja, Rose majd mindent megold helyette.
A könyv során két szerelmi szál is megjelenik. Lissa szerelmével kapcsolatban az ellenállást kissé erőltetettnek érzem, de azt hiszem, mindegy is, hiszen nem ez a főszál, hanem Rose. Fura ilyet mondani egy könyv esetében, de eleinte a szereplők közti kémia valahogy nem jött át. Nem ártott volna még több feszültség, mert hiányoltam a "szikrázást", bár végül elégedetten csuktam be a könyvet, hogy folytassam a második kötettel.

Fallen-Lauren Kate

Tartalom: Van valami hátborzongatóan ismerős Daniel Grigoriban. Rejtélyes és vonzó, az első pillanattól kezdve teljesen elragadja Luce Price-t, mikor találkoznak a Sword&Cross nevű bentlakásos iskolában. Ő a fény az éjszakában egy helyen ahol a mobil használata tilos, a tanulók mind komoly problémákkal küzdenek és minden lépésüket kamerák figyelik. Bár Daniel semmit nem akar Lucetól és ezt igen durván értelmére is adja, a lány egyszerűen nem tudja elengedni. Luce-t vonzza a fiú, és mindent egy lapra feltéve úgy dönt, kideríti Daniel titkát, akkor is, ha az életével fizet érte.

Hajaj, mit is mondjak? Az a nagy probléma a "Fallen"-nel, hogy borzalmasan lassú a tempója. 100 oldalon keresztül kellett rágnom magam, hogy végre történjen is valami. Nem is lenne ez az akció mentesség olyan nagy probléma, ha Lauren Kate képes lenne valahogy lekötni a figyelmemet, vagy megkapóbb lenne a stílusa, de nem. Szó szerint szenvedtem, amíg végre beindult a könyv. Ennek oka lehet az is, hogy Luce karaktere valamiért, amit nem igazán tudnék megfogalmazni, borzalmasan irritált, főként a könyv első felében. De beszéljünk inkább a fent maradó 68 oldalról, amikor végre kezdett értelmet nyerni, miért is olvastam a könyvet. A mű második fele végre fordulatokban gazdag. Sőt, majdnem meg is könnyeztem egy részt, annyira szívhez szóló volt. Szóval, nem túl meggyőzően, de azt mondom, megéri átszenvedni magunkat a könyv háromnegyedén, mert az utolsó részek sok izgalmat tartalmaznak és úgy ahogy kárpótolnak a kevésbé feszes tempójú, hosszúra nyúló bevezetőért.

ui.: Természetesen jön a folytatás valamikor jövőre.

hivatalos oldal: http://laurenkatebooks.net/

Shiver-Maggie Stiefvater

Vérfarkasok, farkasemberek, alakváltók, nevezzük ezeket a lényeket bárhogy is, ök is megérdemlik a figyelmet, akár csak a vámpírok.

Gracet még kislány korában megtámadták a farkasok, de a lány ettől függetlenül (vagy éppen ezért?) rajongásig imádja ezeket az állatokat. Otthonából figyeli a házuk melletti erdőben kószáló farkasokat, és van egy köztük, aki mintha őt figyelné.

Őszinte leszek, Maggie Stiefvater az első pár oldallal már le is vett a lábamról. Egyszerűen annyi melegséget áraszt a stílusa, hogy bármilyen rémisztő jelenetet is ír le, valahogy árad a szeretet belőle. A Shiver egy nagyon bájos, szívmelengető történet. A karakterek szinte egy pillanat alatt belopták magukat a szívembe. Kimondottan tetszett, hogy a könyv nem csak Sam, vagy csak Grace szempontjából íródott, a nézőpontok váltakoznak, így mindkét fél érzéseit megismerhetjük.

A szerelmi szál egyértelműen dominál az "akcióval" szemben, a történet mégsem unalmas. Szerelmeseink annyira elragadóak, hogy így is foglalkoztatott, mi lesz a sorsuk. Ez a szerelem inkább ártatlan és kedves, mintsem valamilyen olthatatlan vágyról szóló történet, de nincs is ezzel baj, ilyen is kell.

Folytatás: Linger 2010. július 20.

+ A Unique Features megvásárolta a könyv megfilmesítési jogait.

Hush, Hush-Becca Fitzpatrick

Végre eljutottam odáig, hogy írjak egy rendes review-t Becca Fitzpatrick "Hush, Hush" című könyvéhez. Tekintettel a borító óriási spoilerezésére, nem árulok el titkot, azzal, ha elmondom, a könyv (bukott) angyalokról szól. A történet főhősnője, a középiskolás Nora Grey, aki nem rég vesztette el édesapját (bár véleményem szerint ennek túl sok jelentősége nem volt). Nora nem az a pasizós típus. Barátnője, Vee hiába próbálja rávenni, hogy szedjen már össze végre valakit, őt egyáltalán nem érdeklik a fiúk. Természetesen ez egészen addig igaz, amíg a könyv főhőse, Patch nem kerül képbe. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Úgy tűnik, Patch mindent tud Noraról, a legapróbb titkát is, azonban róla nem lehet semmit tudni, azonkívül, hogy veszélyesnek tűnik. Egy sor rémisztő esemény után Nora már végképp nem tudja, kiben bízhat valójában. Patch-vel való viszonya is egyre csak bonyolódik, mivel főhősünk vonzza, mint a mágnes, ugyanakkor érzi, hogy valami nem stimmel vele, és az életével játszik, ha nem marad távol a fiútól.

Mind a borító, mind a könyv tartalma (Nora a halhatlanok és a bukottak ősi háborújának kereszttüzébe kerül) egy nagyon izgalmas mennyei háborúra enged következtetni, azonban, aki ezt várja az csalódni fog. Alapjában véve élvezhető mű, mégis az a katartikus élmény, amit az alap sztori ígér, elmarad. Bármennyire is szeretné a szerző elhitetni velünk, hogy ez egy nagy szerelem, a Patch és Nora közti kapcsolat inkább csak olthatatlan testi vágy mindkét fél részéről. Számomra az is érdekes volt, hogy főhősnőnk csak úgy mindenféle komolyabb utalás nélkül rájött, hogy Patch egy angyal. Valljuk meg őszintén, attól, hogy valakinek van egy "V" alakú sebhely a hátán, nem kiáltunk fel "angyal". Bár Becca Fitzpatrick többször is megpróbál nagy az érzelmekre ható jeleneteket írni, ez nem igazán sikerül neki. A történet vezetés nem a legjobb. Egyes jeleneteknél az az érzésünk támadhat, csak azért kerültek oda, hogy hosszabb legyen a könyv. A Patch és Nora közti párbeszédek viszont nagyon jól megírtak, szinte kézzel fogható a feszültség a szereplők között. Akik szeretik a pimasz, veszélyes karaktereket, azoknak főhősünk is tetszeni fog. Nora karakterével az az egy problémám volt, hogy semmi különleges nem volt benne, mintha nem lett volna kellőképp kidolgozva.

Mindettől függetlenül mindenkinek ajánlom a "Hush, hush"-t, mert kellemes olvasmány. A történetben ennél sokkal több a potenciál, úgyhogy talán majd a 2010 öszén megjelenő "Crescendo" című folytatásban végre többet megtudhatunk az angyalok háborújáról is.

hivatalos oldal: http://beccafitzpatrick.com/