Vampire Academy 4 (Blood Promise)-Richelle Mead

Tartalom: Milyen messze megy Rose, hogy betartsa ígéretét? A strigák támadása az Akadémia ellen a leghalálosabb volt az iskola történetében, több tanuló, tanár és őrző életét követelte. Még rosszabb, a strigák néhány áldozatot magukkal is vittek... Köztük volt Dimitri is. Inkább meghalna, minthogy egy legyen közülük, és most Rosenak hátra kell hagynia legjobb barátját, Lissat - akinek életével esküdött, megvédi, bármi történjen is - hogy betartsa ígéretét, amit Dimitrinek tett. De mégis hogy lenne képes végezni az emberrel, akit mindennél jobban szeret?

A Shadow Kiss után a Blood Promise már kevésbé volt megrázó, mert nagyjából lehet sejteni, mi fog történni, bár el kell ismernem, a könyv rengeteg meglepetéssel szolgál. Meglepetés alatt az igazi állkoppanós dolgokat értem, amikor csak pislog az ember lánya, hogy "oh, ez hogy nem jutott eszembe".

Eleinte fura volt, ami Dimitri és Rose közt zajlott (még mindig az egy kicsit), de mikor ölre mentek egymással az lehengerlő volt. Volt egy rész, ahol Rose azt gondolta, addig harcolnak, míg mindketten belehalnak. Nem tudják elengedni egymást. Dimitri, bár nagyon megváltozott (lévén, hogy striga lett) még mindig csak Roset akarja, bár nem úgy, ahogy kéne. Ez volt az a rész, ami igazán megfogott, mikor Rose végre rájött, az, hogy Dimitri akarja őt, nem ugyanaz, minthogy szereti.

Mivel Rose Oroszországba megy, Dimitri családja is képbe kerül természetesen. Őket igazán megkedveltem, főként a nagyit, aki okozott pár kellemes pillanatot. Hozzáteszem, szerintem Victoria, Dimitri húga még elő fog kerülni. Nem tudom, miért, de valahogy ez az érzésem.

A könyv nagy részt Roseról szól és arról, hogyan küzd meg azzal, mi lett Dimitriből és nagyon jól van felépítve. Jobban belegondolva végig megy a gyász összes szakaszán, persze ezt sem unalmasan teszi, hanem igazi Rose Hathaway-módra.

A Blood Promise hozta az eddigi könyvek közül a legtöbb váratlan fordulatot és bár a Shadow Kisst érzelmi szempontból nem múlja felül, azért akad jó pár szívszorító jelenet ebben is.

Következő könyv: Vampire Academy 5-Spirit Bound 2010. május 18.

Vampire Academy 3 (Shadow Kiss)-Richelle Mead

Tartalom: Tavasz van, és Rose Hathaway egyre közelebb jár hozzá, hogy végezzen a Szt. Vladimirban. Mason halála óta Rose egyáltalán nem érzi jól magát. Szörnyű képek jelennek meg előtte a múltból, nem tud koncentrálni és borzalmas álmai vannak Lissaról. De Rosenak van egy még nagyobb titka: szerelmes Dimitribe és ez alkalommal nem csak fellángolásról van szó. Rose minden áron megvédi Lissát, de mi történik ha választania kell legjobb barátnője és szerelme között?

Erre igazán nem számítottam. Az első két kötet alapján a Vampire Academyt a jó, egyszer olvasandó könyvek közé soroltam, de amit Richelle Mead a Shadow Kiss-ben művelt, az egyszerűen lélegzet elállító. Még mindig könnyek gyűlnek a szemembe, ha rágondolok, annyira érzelem gazdag és felkavaró, mert bár érezzük, hogy a dolgok rosszra fognak fordulni, valahogy mégis reménykedünk az utolsó pillanatig.
Rose és Dimitri még mindig küzdenek az érzéseik ellen, bár ez egyre nehezebb, főként, hogy Rose még mindig folyton bajba kerül, Dimitri pedig mindig ott van, hogy kihúzza a gödörből. A kapcsolatuk ebben a kötetben növi ki magát és végre Rose részéről is érezhető, hogy ez nem valami kamaszos fellángolás, vagy lázadás, hanem szerelem.
Adrian bevitele az Akadémiára nagyon jó ötletnek bizonyult, rendkívül szórakoztató a viszonya Rose-zal. Miat azonban hiányoltam, sajnálom, hogy kevés szerepet szánt neki az írónő.
És akkor itt van még Lissa... Most derült ki, hogy mennyire igazam volt, mikor úgy gondoltam, hogy egy elkényeztetett liba és nincs tekintettel Rosera. Az, hogy nem vette észre, mi zajlik Rose és Dimitri közt, azt hiszem, mindent elárul róla, főként, hogy Adrian az első pillanattól látta, mi van köztük. Eddig sem kedveltem a karakterét, de ezután a könyv után egyenesen utálom. Szerencsére azonban úgy tűnik, végre Rose is észbe kap, hogy milyen is Lissa valójában. Számomra az olyan barát nem barát, aki épp akkor nincs mellettünk, mikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.
Őszinte leszek, szégyen ide, szégyen oda, konkrétan kisírtam a szemem olvasás közben, szóval határozottan állítom, hogy a Shadow Kiss a legjobb az első három könyvből. Érzelmek egész tömkelege zúdul ránk, mégsem csak erről szól, tovább folynak a harcok és végre a karakterek is teljesen kifejlődnek.

Vampire Academy 2 (Frostbite)-Richelle Mead

Tartalom: Rose szereti Dimitrit, aki lehet, hogy szereti Tashat, Mason pedig képes lenne meghalni is Rose-ért. A Szt. Vladimirben téliszünet van, de Rosenak semmi kedve az ünnepléshez. A strigák támadásai miatt az iskolát és a tanulókat még nagyobb védelem alá helyezik. A strigák egyre közelebb vannak, az Akadémia nem vállal kockázatot és az összes diákot elviszik sítáborba. Azonban a szikrázó hó, a nyugodt Idahoi kép, csak illúzió.

Ezt a könyvet már sokkal jobban szerettem, mint az első kötetet. Őszintén szólva, nem igazán értettem a féltékenység elmaradását Rose részéről, mikor Dimitri nyilvánvalóan igen közeli kapcsolatba került Tashaval. Persze idővel megérkezett, csak fura volt, hogy Rose, aki jó megfigyelő, nem vette észre azonnal az ordítozó jeleket. Rosenak benőni látszik a feje lágya, legalábbis Dimitrivel való kapcsolata ezt mutatja.

Más részről egyáltalán nem úgy tűnik, hogy nagy változás történt volna, mert már megint megteszi azt, amit az első könyvben Christiannal, azaz dühből ostobaságot követ el, ami már megint nagyon felhúzott.

Hál'Istennek Lissa most kevesebbet szerepelt, bár ez megerősít abban, hogy nem igazán Rose barátja, egyszerűen csak függ tőle és, ha szüksége van rá, előhúzza, máskor nem foglalkoztatja.

Adrian megjelenése kellemes színfolt volt, ő az igazi rossz fiú, akit hiányoltam a történetből. (Christiant még sem sorolhatjuk ebbe a kategóriába, hiába a sok szarkazmus.) Mia karakterének visszahozatala is jót tesz a történetnek, már az első könyvben is kedveltem (bár ott igazi b*tch volt).

Még több fordulat, akció és szerelem, nagyjából így lehetne leírni a Frostbite-ot és határozottan állíthatom, a történet egyre jobb lesz.

Vampire Academy-Richelle Mead

Tartalom: Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Vegyes érzéseim vannak a Vámpírakadémiával kapcsolatban. Egy részről tetszik, olvastatja magát, a történet sodor magával, azonban a karakterekkel nem vagyok kibékülve.
Rose igazi lázadó, aki mindig bajba kerül, amit imádnék, DE nagyon nem tetszik, ahogy szó szerint használja a barátait, mint Masont is, aki fülig szerelmes belé. Emellett irritál, mennyire gyerekes és önző (ami persze nem meglepő 17 évesen, de akkor is). Rose általában előbb cselekszik, minthogy gondolkozna, ami nem is lenne baj, csak néha zavaróan túllő a célon. Viszont imádom a humorát, hogy mindenre van egy-két "jó" szava és képes bármilyen szituációban előállni valami szarkasztikus szöveggel.
Nekem kicsit fura a kapocs közte és Lissa között, néha már túl soknak érzem. Ha már itt tartunk, Lissat nagyon nem szeretem. Számomra ő csak egy elkényeztetett, tehetetlen gazdag kislány, aki minden terhet a barátnőjére testál, és azt várja, Rose majd mindent megold helyette.
A könyv során két szerelmi szál is megjelenik. Lissa szerelmével kapcsolatban az ellenállást kissé erőltetettnek érzem, de azt hiszem, mindegy is, hiszen nem ez a főszál, hanem Rose. Fura ilyet mondani egy könyv esetében, de eleinte a szereplők közti kémia valahogy nem jött át. Nem ártott volna még több feszültség, mert hiányoltam a "szikrázást", bár végül elégedetten csuktam be a könyvet, hogy folytassam a második kötettel.