Végre eljutottam odáig, hogy írjak egy rendes review-t Becca Fitzpatrick "Hush, Hush" című könyvéhez. Tekintettel a borító óriási spoilerezésére, nem árulok el titkot, azzal, ha elmondom, a könyv (bukott) angyalokról szól. A történet főhősnője, a középiskolás Nora Grey, aki nem rég vesztette el édesapját (bár véleményem szerint ennek túl sok jelentősége nem volt). Nora nem az a pasizós típus. Barátnője, Vee hiába próbálja rávenni, hogy szedjen már össze végre valakit, őt egyáltalán nem érdeklik a fiúk. Természetesen ez egészen addig igaz, amíg a könyv főhőse, Patch nem kerül képbe. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Úgy tűnik, Patch mindent tud Noraról, a legapróbb titkát is, azonban róla nem lehet semmit tudni, azonkívül, hogy veszélyesnek tűnik. Egy sor rémisztő esemény után Nora már végképp nem tudja, kiben bízhat valójában. Patch-vel való viszonya is egyre csak bonyolódik, mivel főhősünk vonzza, mint a mágnes, ugyanakkor érzi, hogy valami nem stimmel vele, és az életével játszik, ha nem marad távol a fiútól.
Mind a borító, mind a könyv tartalma (Nora a halhatlanok és a bukottak ősi háborújának kereszttüzébe kerül) egy nagyon izgalmas mennyei háborúra enged következtetni, azonban, aki ezt várja az csalódni fog. Alapjában véve élvezhető mű, mégis az a katartikus élmény, amit az alap sztori ígér, elmarad. Bármennyire is szeretné a szerző elhitetni velünk, hogy ez egy nagy szerelem, a Patch és Nora közti kapcsolat inkább csak olthatatlan testi vágy mindkét fél részéről. Számomra az is érdekes volt, hogy főhősnőnk csak úgy mindenféle komolyabb utalás nélkül rájött, hogy Patch egy angyal. Valljuk meg őszintén, attól, hogy valakinek van egy "V" alakú sebhely a hátán, nem kiáltunk fel "angyal". Bár Becca Fitzpatrick többször is megpróbál nagy az érzelmekre ható jeleneteket írni, ez nem igazán sikerül neki. A történet vezetés nem a legjobb. Egyes jeleneteknél az az érzésünk támadhat, csak azért kerültek oda, hogy hosszabb legyen a könyv. A Patch és Nora közti párbeszédek viszont nagyon jól megírtak, szinte kézzel fogható a feszültség a szereplők között. Akik szeretik a pimasz, veszélyes karaktereket, azoknak főhősünk is tetszeni fog. Nora karakterével az az egy problémám volt, hogy semmi különleges nem volt benne, mintha nem lett volna kellőképp kidolgozva.
Mindettől függetlenül mindenkinek ajánlom a "Hush, hush"-t, mert kellemes olvasmány. A történetben ennél sokkal több a potenciál, úgyhogy talán majd a 2010 öszén megjelenő "Crescendo" című folytatásban végre többet megtudhatunk az angyalok háborújáról is.
hivatalos oldal: http://beccafitzpatrick.com/
Szia!
VálaszTörlésVéletlenül akadtam a blogodra és benne a Hush Hushra. Ha nem gond akkor én is elmondanám a véleményem néhány dologról :)
Érdekes amit írtál a könyvről, de meg kell mondanom hogy nem mindenben értek veled egyet.
Nora például nekem pont azért volt szimpatikus mert egy "normális" hétköznapi lány és semmilyen különösebb szuperképessége nincsen, de nem is béna/csúnya akiből aztán hattyú lesz.
Vee-t kedveltem meg a legjobban a nagy szájával és odamondogatásával együtt.
A történetvezetésről sem értünk egyet :) Nekem végig gördülékeny volt, és egészen a végéig állandóan váltztattam a véleményem ki is lehet a lány támadója, mert annyira klasszul van megírva.
Egyet kell értenem veled azonban az egyből szerelembeesős részen, ez még nekem is fura volt.
Szasztok!
VálaszTörlésMost olvastam ki a könyvet, bár már pár hónapja megvolt.Az eleje nagyon unalmas volt, de a végére alig tudtam letenni.Fűtött a kíváncsiság!
De sajnos azt kell, hogy mondjam kicsit csalódtam.A köny borítójából ítélve másra számítottam.Szerintem egy ilyen alaptörténetből annyi mindent ki lehetett volna hozni....
Azért ajánlani tudom mindenkinek,mert érdekes, de nem hinném, hogy valaha mégegyszer ki fogom olvasni.